HALIHOOO!
A mai írásomat leginkább személyes élménynek tudnám leírni,
hiszen mégiscsak velem történt, és nagyon változásnak mondhatom az életemben.
Nagyon régóta vártam már erre a pillanatra, ami ma délután meg történ, és úgy gondoltam, hogy leírom
nektek, ha rokon lélekre találok az csak hab a tortán. Most már biztos érdekel
titeket, hogy miről is fogok írni, szóval nem koptatom tovább a tintát a
billentyűimen, hanem belevágok.
Nem is tudjátok elképzelni (tisztelet a kivételnek), hogy milyen az mikor az ember, azt hiszi, hogy azt látja mint mások, de igazából nem...hogy milyen az, mikor abban a hitben élsz, hogy te is olyan vagy mint mások...hogy te is ugyan úgy látsz mint mások. És igen, itt a látáson van a hangsúly, és szerintem már le is esett nektek, hogy miről fogok írni. IGEN, szemüveges lettem. Talán furcsa nektek, de én már nagyon szerettem volna ezt, hiszen borzasztó érzés, mikor nem látod, hogy mi van a táblára írni, mikor nem látod, hogy hogy néz ki az az ember aki szembe jön veled, csak ha már egészen közel van hozzád. Utáltam ezt. De most hogy végre kaptam egy szemüveget, a világ kitárulkozott előttem. Mindent tisztán látok. Elképesztően jó érzés, le sem szeretném venni. IMÁDOM!
De hogy hogy is kezdődött el ez az egész herce-hurca; Körülbelül két éve, mikor sokan mondták - köztük tanárok is-, hogy nem ártana megnézetnem a szememet, akkor elmentem szemészetre, ahol megállapították, hogy semmi baj a szememmel. Hát jó, én elfogadtam, hiszen mégiscsak a szemész mondta. Telt-múlt az idő, kereken 2 év, mikor megint gyanússá vált, hogy esetleg meg kéne látogatnom a szemészt. Megint ugyan azok a problémáim voltam. Nem láttam messzire élesen, nem voltam benne biztos, hogy mi is van a táblára írva, hogy mi az a felirat ott messze előttem. Ezért erőt vettem magamon, felkerekedtem, és ellátogattam a szemészhez. Ahol rögtön megvizsgáltak. Először valami furcsa gépezetbe kellett bele néznem, ahol egy képet láttam, egy tájról, aminek a közepén egy léggömb volt, néhány fény csóva átfutott a szemeimen, majd a gép kiadott egy blokkot, vagy legalábbis annak nézett ki, pont mikor a közértben a fizetés után megkapod a blokkodat. Utána a szokásos: olvassa le a táblán levő számokat, közben rám adták azt az egészen furcsa kinézetű szemüveg szerűséget, és én meg próbáltam leolvasni, hogy milyen számokat látok. És egy másik gépezet is feltűnt a láthatáron, amibe szintén bele kellett néznem, azzal a különbséggel, hogy ez nem adott blokkot. A vizsgálat részét letudtam, után következett a neheze, a keret kiválasztása. Na az egy nagy élmény volt, ugyanis mivel még sosem hordtam szemüveget, ezért nagyon furcsa volt magamon, plusz fáradt volta, és nem tetszett egyik sem, hogy őszinte legyek, de aztán sikerült választanom. Ezzel meg is voltam mindennel, már csak várnom kellett 1 hetet, hogy kész legyen. ÉSSSS ma meg is kaptam, rögtön felvettem, és le se akartam venni (most is rajtam van). Rájöttem, hogy nagyon jól választottam, mert nagyon szép a színe, a formája, és persze jól is áll.
Arra gondoltam, hogy nektek is megmutatom képen formájában, hogy hogyan látok szemüveg nélkül, és hogyan látok szemüveggel. Akkor nagy változást, nem fogtok észlelni, mert nem olyan rossz a szemem. A jobb szemem -1,25-ös, a bal szemem -1,50-es.
Szerintem ti is láthatjátok a különbséget, és eltudjátok képzelni, hogy mekkora élmény ez számomra!:D
És persze a szemüvegemről is mutatok nektek egy képet!:D
Remélem, hogy élvezettel olvastátok, és nem fárasztottalak nagyon titeket az élményeimmel, és a dolgaimmal, de most annyira élvezem, hogy muszáj volt ezt megosztanom veletek!:D
u.i.: Azt nem tudom, hogy mások mint fognak hozzá szólni, például az osztály társak, a barátaim, attól egy kicsit félek, de remélem, hogy nem fogják leszólni, és nekik is tetszeni fog.
Nektek mi a tapasztalatotok?
Anna
